Pasztinák, paszternák, fehérrépa, zeller, édes kömény és egyéb “krumplipótlók”

Manapság egyre több táplálkozástudományi szakember egyezik meg abban, hogy az étkezés az életünk nagyon fontos része, vagyis a tested az, amit megeszel. Tehát az étkezés az, ami meghatározza fizikailag a testedet és az egészségedet. Sok, nagyon súlyos betegség nagymértékben a rosz étkezéstől alakul ki. Az első dolog, amit ennek kapcsán érdemes megemlíteni, a mennyiség. Sajnos sokat eszünk és snem mindig a megfelelő időpontokban. A második pedig a sok szénhidrát, amit például a kenyérrel és a krumplival beviszünk a szervezetünkbe.
Egy gramm a szénhidrátból, lehet az cukor, vagy keményítő, 4 kalória. Egy szelet kenyér nagyjából 12 gramm szénhidrátot tartalmaz. Egy átlagos szelet csoki 15 grammot. Egy közepes adag krumpli pedig 35 grammot. Noha számos – és szükséges – ételünk tartalmaz szénhidrátot, vannak, melyek sokkal alkalmasabbak egy kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozáshoz, mint a többi.
Tehát a két “veszélyes” étel a kenyér és a krumpli.
Ha próbálunk a fehér kenyérről átszokni valamilyen egészségesebb kenyérre, már az is egy hatalmas lépés az egészségünk védelmében. Ám a legjobb, ha minél inkább mellőzzük a kenyeret, vagyis a lehető legjobban csökkentjük annak bevitt mennyiségét.
A másik pedig hát a krumpli. Nos, ennek kiváltására próbálok most adni néhány tanácsot. Na persze azért egy jó paprikás krumplit nem nagyon lehet ám “kiváltani” 🙂 A hangsúly nem a tiltásokon van, hanem a mennyiségen 🙂

A köreteket nagyon jól ki lehet váltani például néhány megfelelő zöldséggel, amit úgy készítünk el, mintha ő egy krumpli lenne. 🙂 Ilyen a pasztinák, vagy paszternák, a fehérrépa, zeller és az édes kömény.. Ezeket ki lehet sütni olajban, de elkészíthetjük sütőben is, mintha krumpli lenne. Sütésükkor azonban fedjük jól le, mert kicsit pattogni fog. Nekem személy szerint az olajban kisütött kis zellerkockákkal készült brassói az egyik nagy kedvencem.

Az elnevezések tekintetében azonban van némi zűrzavar: a pasztinák ugyanaz, mint a paszternák, viszont nem ugyanaz, mint a fehérrépa, ami másik nevén a petrezselyemgyökér. Ránézésre nagyon hasonlóak, néhány fontos tulajdonság azonban megkülönbözteti őket: a pasztinák levéltöve beeső, míg a fehérrépa tövéből csúcsosan nőnek kifelé a levelek.

A pasztinák levelei inkább a zellerlevelekre emlékeztetnek, ráadásul emberi fogyasztásra éppúgy nem alkalmasak a levelek, mint a takarmányozásra. Ha úgy találkozunk vele, hogy már nincs rajta a levele, akkor ha felvágjuk, a paszternák belseje olyan mintázatú, mint a fákon az évgyűrűk, a fehérrépáé szálas. A pasztinák megtartja fehér színét, míg a fehérrépa aszaláskor, szárításkor kissé megszürkül. A pasztinák íze valamivel édesebb, mint a fehérrépáé, utóbbiban éppen azt szeretjük, hogy kicsit földes, aromás – és éppen emiatt olyan jó a húslevesbe vagy a vadas mártásba. De ettől eltekintve, a felhasználási lehetőségeik körülbelül ugyanazok: leveszöldségként, krémlevesnek, pürének, gratinnek, tepsiben sütve csipszként, esetleg sós vízben párolva köretként a főtt krumpli mintájára.

A paszternák vagy más néven pasztinák (régebben édesgyökér) a petrezselyemgyökérhez hasonló megjelenésű zöldség, de sok tekintetben különbözik tőle.
Sok más gyökérzöldséghez hasonlóan szintén régóta kedvelt szénhidrátforrása az emberiségnek, népszerűségét csak a burgonya megjelenése törte meg a 18. században. Az elnevezés a latin pastinum, kétágú kapa jelentésű szóra vezethető vissza. Magas energia- és keményítőtartalmú, van benne kálium, foszfor és C-vitamin is. Jó tudni, hogy nem gyűjt nitrátot, ezért még a műtrágyázott földekről származó pasztináktól sem kell tartanunk. Alapvető zöldsége a hűvösebb éghajlatú országok konyháinak: a skandináv, a német, az angol és a németalföldi szakácskönyvekben számtalan ötletet találunk a felhasználására.
Édesebb, mint a fehérrépa, vastagabb és az íze sokkal selymesebb. A piacon néha ezt kapjuk gyökér helyett. De ne ijedjünk meg, ugyanúgy készíthetjük el, sőt püré formájában izgalmas köret. Ma már kissé elfelejtett alapanyag, pedig korábban fontos zöldségünk volt. Természetesen már a rómaiak is ismerték és termesztették ezt a méltatlanul elfelejtett zöldséget: a pasztinákot, vagy paszternákot.
Először is, másmilyen az íze, legalább annyira emlékeztet krumplira vagy zellerre, mint petrezselyemre: édeskés, néha kesernyés. Ha nemcsak gyökerüket, de levélzetüket is összehasonlítjuk, a két növény már jelentős különbségeket mutat: a paszternák levelei kerekebbek, inkább zellerre emlékeztetnek. Vigyázzunk, mert a levélről olyan anyag kerülhet bőrünkre, ami napsütés hatására égési sérüléseket okoz – legjobb kesztyűben szedni. Értékes növénynek számít: sok benne a keményítő, energiatartalma inkább a krumpliéhoz, mint a többi gyökérzöldségéhez hasonlít. Az ásványi anyagok közül kálium, emellett kalcium és foszfor található benne. C-vitamin-tartalma szintén nem lebecsülendő (18 mg/100 g). Nem gyűjt nitrátot, ezért még az alaposabban műtrágyázott földekről származó paszternák is tápláló, megbízható étel.
A konyhán mi leginkább petrezselyemgyökeret helyettesítünk vele, de ahol jobban elterjedt, többféle módon is felhasználják. Az angolok kedvence a mashed parsnips, azaz a paszternákpüré, de magas keményítőtartalmát kihasználva még sört is főztek belőle. Levéből sűrű szirupot készítettek, amit kenyérre kenve fogyasztottak, vagy édesítőszernek használtak.

A képen éppen egy adag sütésre kész zöldség látható. Igaz ebben van egy kis lila krumpli is 🙂

Egy nagy tálba helyeztem az összes anyagot, kicsit meglocsoltam olivaolajjal, megszórtam borssal, sóval, (aki szereti kakukkfűvel is lehet) és jól összekevertem, majd a sütőbe tettem 30 percre 180 fokon, légkeverésesen. Közben egyszer kevertem át jól egy fakanállal. Nagyon finom lett.

  • Share on Tumblr
  •  
Facebooktwitterredditpinterestlinkedinmailby feather
Facebooktwitterlinkedinrssyoutubeby feather

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..